4. fejezet

Már a helyemen ültem, épp a telómat némítottam le, mikor a lámpák elaludtak és kezdetét vette a színdarab.
Elég jó volt az előadás addig, míg fel nem jött a rendező a színpadra.
-Elnézésüket kérem, de egy kis problémánk akadt. Az egyik szereplőnk rosszúl lett.-ekkor egy kisegítő rohant be és suttogott valamit a fülébe-De úgy hallom van önök között egy ifjú hölgy aki tudja a szerepet.-jelent meg egy aprócska molyos a szája sarkában.
Most ugye én rám céloz? Ez lehetetlen....én fogom megcsókolni ennyi ember előtt?! Ez képtelenség....ez....wáá mindjárt kiugrok a bőrömből!! De jó is lenne!
-Penny....Penny neked szólnak!-érintete meg a vállamat gyengéden Liss! (Lisa Collins, ovi óta a legjobb barátnőm, aki szerencsére ismét osztálytársam lett :D )
-H-hogy nekem?-vágtam értetlen arcot- Mégis ki?
-Hát Ő!-mutatott a színpadra, ahol a rendező mellett mostmár feltűnt egy szöszke fejszerkezet is.
-Penny gyere már...siess!-vezérelt a színfalak felé. Hát mentem.
Odabent mindenki sürgött-forgott körülöttem. Sminkes, fodrász, a rendező, a stylist. Azt se tudtam kire figyeljek. Ekkora felhajtás minek kell egy aprócska csókhoz?
-Ez nem akámilyen csók lesz!
-Tessék?-fordultam Niall felé.
-Te kérdezted, hogy minek ez a nagy felhajtás egy aprócska csók miatt!!-vonta fel egyik szemöldökét. Anyám ezt nem akartam hangosan mondani. Én barom.
-Öt perc múlva folytatás!-szólt a rendező. Öt perc? Istenem öt perc és elérkezik életem egyik olyan pillanata amit oly nagyon szerettem volna.
-Tudod mit...ezt inkább meg sem hallottam!-vont vállat sunyi mosollyal az arcán Niall. Ne már megint kimondtam a gondolataimat? Mostanában ez sűrűn megesik velem!
-Színpadra!!-kiabáltak be nekünk. Elindúlt a zene mi pedig színpadra léptünk. *énekeltünk, majd jött a rendes szövegünk*
!!SZÖVEG!!
-Esedezem önért Milady!-kezdte Niall.
-Kérem, ne tegye ezt Velem!
-Szökjön meg Velem, legyen az enyém! Mindent megteszek, hogy az Enyém lehessen!-lépett felém lassan. Itt az idő! Most vagy soha. Lassan megfogta karom, magafelé húzott. Mélyen szemembe nézett. Ezt tettem én is. Felé léptem egyet, majd mégegyet. Már csak centiméterek választottak el minket egymástól.....

3. fejezet

-Tanárnő én nem fogok megcsókolni senkit kivéve ....

***

Kivéve ki?? Ezt nem értem!

-Kivéve a barátnőmet, Holly Scally-t!-mondta boldogan és az ajtó felé mutatott. Oda kaptam a fejemet és egy szőke csajt láttam, aki kivillantva 1000 Wattos fogsorát, boldogan sétált oda Niall-hez és lenyomta a nyelvét a torkán. Mondhatom gyönyörű látvány volt. Oly annyira, hogy kirohantam a teremből.

***

Ma van a műsor. A színház minden énekszakon lévő tanulót meghívott a suliból. Mivel az igazgatónő kötelezővé tette a részvételt, ezért nagy "örömömre" nekem is mennem kell. Pedig semmi kedvem nincs azt nézni, ahogy a színpadon Moraya-val, a többi közhelyen ahol csak járkálnak a vendégek, ott meg Holly-val lássam nyalakodni Niall-t. Nem tudom miért, de nagyon aggasztanak a lányok. Moraya-t eleve ki nem állhatom már év eleje óta, de az a Holly sem valami szimpatikus. De egyáltalán miért viselkedem én így? Hisz csak a barátom Niall! A legjobb barátom, akit ha meglátok egyszerre jár át a hideg és a meleg, akinek ha meghallom a hangját beleremeg minden porcikám és akinek ha megérzem az illatát, legszívesebben letépném a felsőjét és soha vissza nem adnám. Állj-állj-állj!!! Nem beszélhetek így a legjobb barátomról! Főleg nem érezhetek így!

***

Elérkezett az este, így hát készülődni kezdtem. Mivel egy elég híres és jómódú színházba vagyok hivatalos, ezért ki kell tennem magamért. De ez nem esik nehezemre, mivel imádok adni magamra. Elég jó idő volt ezért csak ezeket aggattam magamra:

Feldobtam még egy kis sminket, és letipegtem a földszintre. Édes drága szüleim szokás szerint ott terpeszkedtek a kanapén és nézték a régi kabarékat. Nem tudom miért, de valahogy úgy gondoltam ezt megörökítem. Olyan édesek voltak, ahogy anyu apu vállára hajtotta a fejét, apu pedig átkarolta. Indultam volna a gépemért, mikor anyu utánam szólt.

-Gyönyörű vagy!-jött oda hozzám.

-Tessék?-kérdeztem. Nem sűrűn mond nekem ilyet. Leginkább csak kritizálni szokott.

-Jól hallottad. Gyönyörű vagy!-társult be apa is.

-Köszönöm! De ezt most miért mondjátok? Elég furcsa, hogy most dicsértek és nem kritizáltok a külsőm miatt.

-Jajj Kicsim. Tudjuk, hogy nagyon elfogultak vagyunk veled! De csak azért mert féltünk és meg szeretnénk óvni az élet rossz csapásaitól! Már amennyire tudunk.-tette a vállamra kezét anya.

-És ott a húgod is. Neki is példát kell mutatnod!-apa.

-Tudom, és törekszem is rá.-emeltem tekintetem hugicám felé, aki ott ült a tv előtt és a babáit öltöztette. Imádni való volt.

***

Már a helyemen ültem, épp a telómat némítottam le, mikor a lámpák elaludtak és kezdetét vette a színdarab.