9. fejezet

-Nyugi...bizz benne! Tudja, hogy számítasz rá.

-Én bízom, hisz ő számomra a legfontosabb ember.-villantott egy enyhe mosolyt. Annyira szeretnivaló ez a gyerek. Nemis értem eddig miért csak egy csaja volt. Bár ez egy jó érv arra, hogy nem váltogatja úgy a csajait mint más a fehérneműjét.
-Na ez az igazi Niall! Aki mindig mosolyog!-simogattam meg a hátát.

*Harry szemszöge*

Liss egy csodálatos és különleges lány. Minden megvan benne ami számomra fontos. Rég nem találkoztam ilyen emberrel. Szeretnék vele magasabb szintre lépni, de nem tudom ő benne lenne e.
-Képzeld! Niall áthívta ma Pennyt is filmezni! Hát nem szupi?-ugrott oda mellém.
-De. Fantasztikus.
-Mi bajod? Olyan furcsa vagy.
-Semmi, csak......semmi.-sóhajtottam.
-Harry?-fogta meg a kezem és megállt.

*Danielle szemszöge*

Épp az utcákat róttuk a többiekkel, mikor a Starbucks elé értünk.
-Kérsz valamit?-fordított maga felé Liam. Imádom amikor ilyen figyelmes.
-Egy epershaket elfogadok!-pusziltam meg.
-Ti kértek valamit?-fordúlt hátra.
-Kávét.-feleltek.
-Nekem egy Nando's menü jobban esne!-hallottam Niall válaszát.
-Majd holnap megkapod!-nevettem.
Belépve az ajtón a púltnál Pennyt és Amandát pillantottam meg. Amanda azonnal hozzám rohant.
-Am.....-fordult hátra Penny. Eléggé meglepődött, de mikor feleszmélt mosolyra húzta száját.
-Szia!-ölelt meg.-Hát ti?
-Most indultunk Niallék. Hallom téged is meghívott estére!
-Öhm.....aha.-sütötte le tekintetét.
-Valami gond van?-puhatolóztam.
-Nem...csak a ma történtek teljesen letaglóztak. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne elmennem.
-De hisz a tegnapi bulit is kihagytad! Erre igazán eljöhetnél.-kicsit begurultam. Nem értem mi van ezzel a csajjal. Egyik pillanatban hisztizik mert Niall így meg úgy, a másikban meg nem is érdekli.
-Francba.....a tegnap teljesen kiment a fejemből. Biztos nagyon megbántottam. Rendben, ma este énis ott leszek.-felelt bűnbánóan. A pultos srác közben meghozta Pennyék rendelését.
-Akkor este!-fogta meg Amanda kezét.-De erről Niallnek egy szótse! Meg szeretném lepni!-mosolyába belepirult.
-Lakat a számon!-öleltem meg.

*Penny szemszöge*

Kilépve a kávézóból összefutottam Niallel.
-Szia Ni!!-kiáltott neki Amanda.
-Sziasztok!-intett nekünk majd elindúlt.-Jobban vagy már?
-Persze...csak tudod..elég nehéz feldolgoznom, hogy elmentek!-sóhajtottam.
-Hova mentek?-kapta fel fejét Am.
-Hát....tudod...-gugolt le hozzá.
-Louis szüleihez!-röktönöztem.
-Mi?-Niall nem értette elsőre miért hazudtam-Ja..igen. El szoktunk így menni egymáshoz látogatóba.
-Értem. Vigyázzatok magatokra.-puszilta meg Am az arcát.
-Úgylesz prücsök!
-Na de menjünk!
-Várj....este....szóval akkor jössz?-kérdezte meg félénken. Uhh....na most mit mondjak, hogy ne bántsam meg és meg is bocsájtson este mikor mégis beállítok?
-Sajnos nem tudok....Amandának megígértem, hogy kiviszem a játszótérre!-ennél hülyébbet. Még jó, hogy Am nem figyelt ránk.
-Oké.-húzta oldalra a száját.-Akkor holnap a reptéren.
-Ott leszek!!

8. fejezet

-Jól vagy?-hülye kérdés, de valamivel meg kell törnöm a csendet. 

 Még mindig nem válaszolt. Csak ült, térdeire borulva, bár már nem sírt.

*Penny szemszöge*

Nem, nem vagyok jól mondanám, de egy hang sem jön ki a torkomon. Szeretném vele tudatni, hogy mennyit jelent nekem. De hogyan? Hé, figyelj...nagyon bejössz nekem, de mivel te elmész így tudom, hogy nem lehetne köztünk semmi! Enyhén hangzana hülyén.
-Figyelj, nem zavarlak. Ha gondolod, este gyere el hozzánk. Lesz egy laza filmezés. Sokat jelentene ha te is megjelennél.-adja fel végül és egy puszit ad a fejem búbjára. Hallom ahogy feláll a földről és halk léptekkel távozik. Miután elment, körülbelül még negyed órát ülhettem itt, mire erőt vettem magamon, átöltöztem és haza indultam. Kint szinte égette a nap a bőröm, így úgy döntöttem hazasétálok. Nem laktam olyan messze a sulitól, csak pár kilométerre. Az óvoda is útba esett, ezért bementem, hátha még itt van Amanda. Mikor beléptem az épületbe kisgyerekek zaját hallottam mindenfelől. Ez akaratlanul is mosolyra késztetett. Egyre beljebb haladva, egyre több picike embert láttam. Ki babázott, ki könyveket lapozgatott vagy éppen az óvó nő körül szaladgált. Mikor Mrs. Michel meglátott, azonnal tudta miért jöttem. Odahajolt Amandához és sejtésem szerint azt súgta meg neki, hogy itt vagyok. És lám jól tippeltem. Az a picurka fejecske egyből felém fordult magával rántva két kicsi, szőke copfot. Mikor meglátott felugrott és nevemet kiabálva iszonyatos sebességgel szaladt felém. Karjaimba zártam és olyan erővel magamhoz szorítottam, mintha most látnám őt utoljára.
-Szia rosszcsont! Hazajössz velem?-puszilgattam meg.
-Aha!
-Na akkor menj kezdj el öltözködni, addig én váltok pár szót Mrs. Michelel.-tettem le a földre.
-Szervusz Penelopé. Örülök, hogy újra látlak.-ölelt meg. Azt tudni kell, hogy Mrs. Michel az én óvó nőm is volt anno, így nagyon jó viszonyban vagyunk.
-Jó napot. Én is nagyon örülök. Hogy viselkedett ma ez a kis rosszaság?-céloztam Amandára.
-Pont úgy mint te ilyen idős korodban.-mosolygott-Nagyon ügyes volt ma is mint mindig. Rajzolgatott, játszadozott és énekelt ma nekünk egy új dalt, amit sejtésem szerint tőled tanult.
-Igen? Ezt örömmel hallom.-tekintek hugicám felé, aki a cipőjével bíbelődik.-Várj, segítek.-indulok meg felé.
-Na én most visszamegyek. További szép napot nektek!-köszönt el Mrs. Michel.
-Köszönjük viszont.
Mikor sikerült Amandának egy kis segítséggel felöltözni, még egyszer beköszöntünk a csoportba és elhagytuk az óvodát. Útközben bementünk a Starbucks-ba. A pultnál álltunk, vártuk az italunkat, mikor Amanda felkiáltott és elszaladt mellőlem.
-Am....-lesokkoltam, mikor megláttam kinek a kezében pihen.

*Niall szemszöge*

Otthagytam egyedül. Tudtam, hiába nyaggatom, túl makacs ahhoz, hogy bármit is elmondjon. Kilépve az öltözőből szemben találtam magam az igazgatónővel.
-Mr. Horan! Maga mit keresett odabent? Tudja jól, hogy oda férfiak nem mehetnek be.vont felelősségre.
-Elnézést Igazgatónő, de Penny....öhm.....rosszul volt.-dadogtam. De hisz rosszul is volt, szóval nem hazudtam.
-Figyelmeztetem! Attól, mert már nem ennek az iskolának a tanulója, ugyan azok a szabályok vonatkoznak magára is!
-Értettem!
-Ez esetben.....Viszlát!
-Viszlát!
A folyosón már csak pár ember lézengett, köztük a srácok is. Gondolom rám vártak, így odamentem.
-Mi telt ennyi időbe? Tán meg is húztad?-röhögött Zayn.
-Én nem te vagyok haver!-vertem bele ököllel a mellkasába aminek hatására felszisszent.
-Skacok! Szerintem menjünk.-indul el a kijárat felé Liam, oldalán Danivel. Követtük őket. Kibaszott szar érzés volt "egyedül" baktatni mögöttük. Miért vagyok ekkora szerencsétlen? Miért nem mondtam el neki mit érzek?

*Liss szemszöge*

Annyira szeretnék nekik segíteni, de már mindent megtettem az érdekükben. Most már csak rajtuk múlik a dolog.
-Harry. Nem haragszol meg, ha váltok pár szót Niallel?-hajoltam oda hozzá.
-Nem, dehogy. Menj csak.-puszilt meg. Egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Igaz még nem járunk, de érzem, hogy kettőnk közt több van mint barátság. Csak ennek még ki kell bontakoznia.
-Beszélhetünk?-léptem oda Niall mellé.
-Öhm...persze.-tette zsebre telefonját.
-Minden rendben van?-Ennél hülyébbet nem is kérdezhettél volna Liss.
-Hát azt leszámítva, hogy nem beszélek Pennyvel, minden oké.-vágott egy :/ fejet.
-Nem beszéltek? De hisz nem azért mentél be hozzá?
-De azért, csak mivel egy szót sem szólt hozzám......
-És akkor most mi lesz? Hogy fogod neki elmondani mit érzel?
-Áthívtam ma filmezni.-bökte ki halkan.
-Naa.....ez egy jó ötlet volt!-dicsértem meg-És átmegy?
-Nemtudom. Nem felelt. De nemhiszem.-szomorkodott.
-Nyugi...bizz benne! Tudja, hogy számítasz rá.

7. fejezet

Izzadt a tenyerem, miközben a mikrofont fogtam és vártam arra, hogy belekezdjek az éneklésbe. Minden szempár rám szegeződött. Soha nem voltam lámpalázas, de most mind az, ami az elmúlt években mélyen bujkált bennem, az mind egyszerre eluralkodott rajtam. Remegtem mint egy hatéves, aki elsőnek lépett be az iskola kapuin. Ám mikor egyre közeledett a zene fénypontja, egyre több önbizalmam lett és kezdtem erőteljes lenni. A testemen egyfajta energiahullám söpört át és *BUMM*.......minden kitört belőlem. Nem érdekelt semmi és senki, csak Ő és az, hogy emlékezetes pillanatot okozzak Neki. Hogy soha ne felejtse el azokat a pillanatokat, amiket együtt töltöttünk.Hogy ne felejtsen el Engem, és azt, hogy én akkor is szeretni fogom, ha másba szeret bele, mással házasodik össze, mással kezd egy ÚJ életet. Hogy tudja, én MINDIG itt leszek. Mikor az utolsó hangot is kiénekeltem, a könnyek, melyeket visszafojtottam, most utat törtek és eláztatták arcom. A mikrofont visszatettem az állványra és lesétáltam a színpadról.

*Niall szemszöge*

Mekkora hangja van ennek a csajnak, Jesszusom. A hideg futkosott a hátamon, mikor kitört. Végig tartottuk a szemkontaktust. Láttam szemeiben a fájdalmat. De mi, vagy ki okozta ezeket?
-Köszönjük ezt a fenomenális előadást Penelopé!-zökkentett ki gondolatmenetemből az igazgatónő-Ezzel be is fejeződött az előadások sora. Kérem a díszvendégeket és a többi kedves vendéget, fáradjanak át iskolánk nagytermébe, ahol sok finomsággal kedveskedünk Önöknek.-vigyorgott. Ki kellett derítenem mi baja Pennyinek. Ok nélkül nem sír az ember. Elhatároztam, hogy utána megyek. Már az öltöző kilincsét fogtam, mikor valaki megragadta a vállam.
-Oda nem mehetsz be!-tudtam, hogy Liam az.
-Nem érdekel! Beszélnem kell Vele!-ráztam le kezét magamról.
-De az a női öltöző!
-Liam, ne legyél már gyerekes. Te is ezt tennéd, ha Daniellről lenne szó. Ezt ne is tagadd.-néztem rá szúrós szemekkel.
-Menj! Falazok!
-Ezer hála!-léptem be az ajtón.
Zokogott. Az a nyomorék, nagyon megbánthatta. Csak tudjam meg ki az, kiverem belőle az utolsó csepp életet is! Épp kopogni akartam, amikor hallottam, hogy valakivel beszél.

*Liss szemszöge*

-De elmegy! Itt hagy engem....egyedül!-ordított. Harryvel ültem bent és próbáltuk megvigasztalni, nem sok sikerrel. Összetört. Teljesen a padlón van.
-Penny, nézz rám!-emelte fel fejét Harry. Annyira ért az emberekhez.-Szeret! Tudom! Csak félt. Félt attól, hogyha elmegy összetörsz.
-De így is! Miért nem lép, ha így van?-zokogott. Nem szóltunk semmit. A helységet Penny zokogása töltötte be. Hátát lágyan simogattam, úgy próbáltam rá hatni.
Hapcizást halottam.
-Egészségedre Harry.-mondtam.
-Ez nem én voltam.-grimaszolt-Kintről jött. Megnézem ki az.-állt fel. Lassan az ajtó felé vette az irányt. Mutató ujját szájához emelte és csendre utasított minket. Megfogta a kilincset, de mielőtt lenyomta volta, benyitott valaki.

*Niall szemszöge*

-Harry. Te meg mit keresel itt?-néztem az említettre.-Bár ez most nem fontos. Hol van?
-Ott.-mutatott a sarokba. Liss karjaiban volt és zokogott.
-Ki miatt tört ennyire össze?-fordultam vissza haveromhoz.
-Ezt inkább ketten beszéljétek meg. Liss gyere, hagyjuk őket!
-L-Liss maradj! Kérlek! Egyedül nem megy!-mocorgott Penny. Mikor arcát felfedte, csak bámultam. Szemei bedagadtak a sok sírástól, arca vörös volt.
-Erős vagy....menni fog.-mondta Liss, majd felállt és kimentek Harryvel.
Térdeit felhúzta ölébe és karjaival átfonta. Lassan közeledtem felé majd letelepedtem a földre én is. Nem nézett rám. Kezemet vállára helyeztem. Érintésemtől megrezzent.
-Jól vagy?-hülye kérdés, de valamivel meg kell törnöm a csendet.

6. fejezet

        Ezt a számot ajánlom ehhez a részhez. Ezt énekli Penny! :)

A vacsi után megfürdettem Amandát, lefektettem a kiságyba, elolvastam neki az esti mesét és lefeküdtem aludni.

*Másnap reggel*

A szokottnál is rosszabbul keltem. Szinte semmit nem aludtam. Ledobtam magamról a takarót és a fürdőbe vettem az irányt. Egyből a mosdókagylóhoz mentem és bő vízzel megmosdottam. Felnéztem, de kár volt.

-Jézusom!!-sikítottam. Úgy néztem ki, mint egy holtkóros. Azonnal fogat mostam és sminkelni kezdtem.  Kicsit hűvösnek tűnt az idő, így egy kék farmert, egy baglyos felsőt, egy kék Supra cipőt és a felsőmhöz illő táskát vettem fel, melybe beletettem a fellépő ruha összeállításomat.

Lementem a konyhába. A család már az asztalnál reggelizett. Mindenkinek adtam egy puszit, majd leültem elfogyasztani a pirítósomat.

-Hugi ide adod a Nutellát?

-Ha te viszel el az oviba!-zsarolt. Imádtam a fejét ilyenkor.

Szüleimre néztem, akik csak bólintottak.

-Rendben, de akkor siessünk, mert nekem bent kell lennem nyolcra.

-Szuper!-örvendett és átcsúsztatta a mogyorókrémet.

-Mikor érsz haza?-kérdezte apu az újság mögül.

-Nem tudom. 9-kor kezdődik az ünnepség, az tart legkésőbb 11-ig. Szerintem délre itthon vagyok. Ha nem csörgök.-álltam fel az asztaltól.

-Jó, de feltétlen.-kötötte a lelkemre.

Bólintottam, majd Amandát megfogva kimentem az előtérbe. Feladtam rá a cipőjét és a kiskabátját, felkaptam az enyémet, elköszöntünk anyuéktól és már el is mentünk. Úgy terveztem, sulibuszra szállunk. Felléptünk rá és megkértem Rosst /buszsofőr/, hogy álljon meg az ovi előtt 5 percre. 

-De csak ha sietsz.-mosolygott.

-Persze, köszi.-mondtam és leültem, Amandát az ölembe véve.

-Hol van Niall?-nézett rám boci szemekkel. Ahogy kimondta a nevét, mellénk sétált az említett.

-Szép jó reggelt. Hát ki ez a szépség.-csípte meg Amanda arcát.-És a másik?-nézett rám kék szemeivel.

-Ülj ide! Penny csússz beljebb.-mocorgott az ölemben.

-Ha szabad.

-Persze gyere. Lehet most ülsz mellém utoljára.-néztem rá.

-Ezt majd négyszemközt megbeszéljük.-terelt. Ezt meg minek vegyem? 

Megérkeztünk az ovihoz. Bevittem Amandát, az óvónő látta, hogy rohanok. Gyors nyomtam picurnak egy puszit és mentem is. A buszon Niall még mindig egyedül ült és várt.

-Mikor indulsz?-törtem meg a csendet.

-Holnap este.-sóhajtott-Olyan furcsa lesz itt hagyni mindent.

-Akkor ne menj.-mondtam hidegen.

-Muszáj.-nézett rám. Válaszolni nem tudtam, hisz megérkeztünk a sulihoz.

-Majd találkozunk.-mondta, majd el is viharzott.

Bent már Mrs. Morris várt. Elpróbáltuk még néhányszor a dalt, majd azt, hogy hova álljak.

-Ja és gitározni nem a fiúk fognak, hanem az igazi zene alap fog menni.-közölte velem.-De most menj készülődj! Fél óra és kezdünk.

-Rendben.-feleltem és a tesiöltöző felé vettem az irányt. Nem volt bent senki, csak én. Mivel fekete-fehérben kellett lenni, ezért egy enyhe sminket dobtam fel, melyhez ezt a ruhát választottam.

Befontam hajam, mikor valaki kopogott.
-Ki az?
-Niall vagyok. Bemehetek?-mit akar?
-Gyere.-hívtam be.
-Wow...csinos vagy!-pörgetett meg.
-Köszönöm.-mosolyogtam. közeledni kezdett hozzám. Most mit csináljak?-Öhm....várj, megigazítom a nyakkendőd.-tértem ki előle.
-Penelopé!! 5 perc és kezdünk!!-kiabált be Mrs. Morris.
-Menny. Várnak.-mondta.
-Gyere te is, hisz te vagy a sztárvendég!
-Ezt meg, hogy érted?-vágott egy grimaszt.
-Úgy, hogy a karriered miatt itt hagysz mindent és mindenkit. Arra nem gondoltál, hogy mit kezdünk majd nélküled? Mi lesz anyukádékkal, a barátaiddal? Vagy éppen velem?-néztem szemébe.
-Szóval az a baj, hogy híres lettem?-gurult be.
-Nem! Csak már nem az vagy aki régen voltál!
-Miért?
-Arra gyere rá magadtól! Most mennem kell.-léptem ki az öltözőből és vettem az irányt a színpad felé. Sokan voltak. Az első sorban ült Harry Lissel az oldalán. Mellettük Louis Ellel, Liam Danivel és Zayn Perrivel. Mögöttük a diákok és az iskola gondnokai. A színpad mellett egy asztalnál a tanárok és középen az igazgatónő, Mrs. Flick. Az elején ő nyitott egy hegyi beszéddel. Őt követte a drámaszakkör, akik a fiúk válogatóját adták elő, humorosan. És következtem én.
-Kérem fogadják sok szeretettel iskolánk legjobb énekesnőjét! A színpadon Penelopé Martinez. Felkészítő, iskolánk énektanára, Mrs. Morris.-konferált fel az igazgatónő. Tapssal fogadtak.
-Köszönöm.-léptem a mikrofonhoz.-Egy Avril Lavigne számmal készültem, mellyel a mi kis sztárjainktól búcsúzom. Különösen egy olyan személynek szánnám, akit nagyon kedvelek. Ő segítette utamat , mikor ennek az iskolának a falai közé elsőnek beléptem. Ő állt mellettem, mikor bajban voltam, mikor segítségre vágytam, vagy éppen boldog voltam. Ő lett a legjobb barátom, ám azóta sokat változott. Nevet nem említek, hisz az illetőt mindenki ismeri. Most viszont, kezdődjék a dal, melynek címe When You' re Gone .-intettem az iskola rendszergazdájának, aki elindította a zenei alapot.

KÖZÉRDEKŰ!!!!!!