Ezt a számot ajánlom ehhez a részhez. Ezt énekli Penny! :)
A vacsi után megfürdettem Amandát, lefektettem a kiságyba, elolvastam neki az esti mesét és lefeküdtem aludni.
*Másnap reggel*
A szokottnál is rosszabbul keltem. Szinte semmit nem aludtam. Ledobtam magamról a takarót és a fürdőbe vettem az irányt. Egyből a mosdókagylóhoz mentem és bő vízzel megmosdottam. Felnéztem, de kár volt.
-Jézusom!!-sikítottam. Úgy néztem ki, mint egy holtkóros. Azonnal fogat mostam és sminkelni kezdtem. Kicsit hűvösnek tűnt az idő, így egy kék farmert, egy baglyos felsőt, egy kék Supra cipőt és a felsőmhöz illő táskát vettem fel, melybe beletettem a fellépő ruha összeállításomat.
Lementem a konyhába. A család már az asztalnál reggelizett. Mindenkinek adtam egy puszit, majd leültem elfogyasztani a pirítósomat.
-Hugi ide adod a Nutellát?
-Ha te viszel el az oviba!-zsarolt. Imádtam a fejét ilyenkor.
Szüleimre néztem, akik csak bólintottak.
-Rendben, de akkor siessünk, mert nekem bent kell lennem nyolcra.
-Szuper!-örvendett és átcsúsztatta a mogyorókrémet.
-Mikor érsz haza?-kérdezte apu az újság mögül.
-Nem tudom. 9-kor kezdődik az ünnepség, az tart legkésőbb 11-ig. Szerintem délre itthon vagyok. Ha nem csörgök.-álltam fel az asztaltól.
-Jó, de feltétlen.-kötötte a lelkemre.
Bólintottam, majd Amandát megfogva kimentem az előtérbe. Feladtam rá a cipőjét és a kiskabátját, felkaptam az enyémet, elköszöntünk anyuéktól és már el is mentünk. Úgy terveztem, sulibuszra szállunk. Felléptünk rá és megkértem Rosst /buszsofőr/, hogy álljon meg az ovi előtt 5 percre.
-De csak ha sietsz.-mosolygott.
-Persze, köszi.-mondtam és leültem, Amandát az ölembe véve.
-Hol van Niall?-nézett rám boci szemekkel. Ahogy kimondta a nevét, mellénk sétált az említett.
-Szép jó reggelt. Hát ki ez a szépség.-csípte meg Amanda arcát.-És a másik?-nézett rám kék szemeivel.
-Ülj ide! Penny csússz beljebb.-mocorgott az ölemben.
-Ha szabad.
-Persze gyere. Lehet most ülsz mellém utoljára.-néztem rá.
-Ezt majd négyszemközt megbeszéljük.-terelt. Ezt meg minek vegyem?
Megérkeztünk az ovihoz. Bevittem Amandát, az óvónő látta, hogy rohanok. Gyors nyomtam picurnak egy puszit és mentem is. A buszon Niall még mindig egyedül ült és várt.
-Mikor indulsz?-törtem meg a csendet.
-Holnap este.-sóhajtott-Olyan furcsa lesz itt hagyni mindent.
-Akkor ne menj.-mondtam hidegen.
-Muszáj.-nézett rám. Válaszolni nem tudtam, hisz megérkeztünk a sulihoz.
-Majd találkozunk.-mondta, majd el is viharzott.
Bent már Mrs. Morris várt. Elpróbáltuk még néhányszor a dalt, majd azt, hogy hova álljak.
-Ja és gitározni nem a fiúk fognak, hanem az igazi zene alap fog menni.-közölte velem.-De most menj készülődj! Fél óra és kezdünk.
-Rendben.-feleltem és a tesiöltöző felé vettem az irányt. Nem volt bent senki, csak én. Mivel fekete-fehérben kellett lenni, ezért egy enyhe sminket dobtam fel, melyhez ezt a ruhát választottam.
Befontam hajam, mikor valaki kopogott.
-Ki az?
-Niall vagyok. Bemehetek?-mit akar?
-Gyere.-hívtam be.
-Wow...csinos vagy!-pörgetett meg.
-Köszönöm.-mosolyogtam. közeledni kezdett hozzám. Most mit csináljak?-Öhm....várj, megigazítom a nyakkendőd.-tértem ki előle.
-Penelopé!! 5 perc és kezdünk!!-kiabált be Mrs. Morris.
-Menny. Várnak.-mondta.
-Gyere te is, hisz te vagy a sztárvendég!
-Ezt meg, hogy érted?-vágott egy grimaszt.
-Úgy, hogy a karriered miatt itt hagysz mindent és mindenkit. Arra nem gondoltál, hogy mit kezdünk majd nélküled? Mi lesz anyukádékkal, a barátaiddal? Vagy éppen velem?-néztem szemébe.
-Szóval az a baj, hogy híres lettem?-gurult be.
-Nem! Csak már nem az vagy aki régen voltál!
-Miért?
-Arra gyere rá magadtól! Most mennem kell.-léptem ki az öltözőből és vettem az irányt a színpad felé. Sokan voltak. Az első sorban ült Harry Lissel az oldalán. Mellettük Louis Ellel, Liam Danivel és Zayn Perrivel. Mögöttük a diákok és az iskola gondnokai. A színpad mellett egy asztalnál a tanárok és középen az igazgatónő, Mrs. Flick. Az elején ő nyitott egy hegyi beszéddel. Őt követte a drámaszakkör, akik a fiúk válogatóját adták elő, humorosan. És következtem én.
-Kérem fogadják sok szeretettel iskolánk legjobb énekesnőjét! A színpadon Penelopé Martinez. Felkészítő, iskolánk énektanára, Mrs. Morris.-konferált fel az igazgatónő. Tapssal fogadtak.
-Köszönöm.-léptem a mikrofonhoz.-Egy Avril Lavigne számmal készültem, mellyel a mi kis sztárjainktól búcsúzom. Különösen egy olyan személynek szánnám, akit nagyon kedvelek. Ő segítette utamat , mikor ennek az iskolának a falai közé elsőnek beléptem. Ő állt mellettem, mikor bajban voltam, mikor segítségre vágytam, vagy éppen boldog voltam. Ő lett a legjobb barátom, ám azóta sokat változott. Nevet nem említek, hisz az illetőt mindenki ismeri. Most viszont, kezdődjék a dal, melynek címe When You' re Gone .-intettem az iskola rendszergazdájának, aki elindította a zenei alapot.
