3. fejezet

-Tanárnő én nem fogok megcsókolni senkit kivéve ....

***

Kivéve ki?? Ezt nem értem!

-Kivéve a barátnőmet, Holly Scally-t!-mondta boldogan és az ajtó felé mutatott. Oda kaptam a fejemet és egy szőke csajt láttam, aki kivillantva 1000 Wattos fogsorát, boldogan sétált oda Niall-hez és lenyomta a nyelvét a torkán. Mondhatom gyönyörű látvány volt. Oly annyira, hogy kirohantam a teremből.

***

Ma van a műsor. A színház minden énekszakon lévő tanulót meghívott a suliból. Mivel az igazgatónő kötelezővé tette a részvételt, ezért nagy "örömömre" nekem is mennem kell. Pedig semmi kedvem nincs azt nézni, ahogy a színpadon Moraya-val, a többi közhelyen ahol csak járkálnak a vendégek, ott meg Holly-val lássam nyalakodni Niall-t. Nem tudom miért, de nagyon aggasztanak a lányok. Moraya-t eleve ki nem állhatom már év eleje óta, de az a Holly sem valami szimpatikus. De egyáltalán miért viselkedem én így? Hisz csak a barátom Niall! A legjobb barátom, akit ha meglátok egyszerre jár át a hideg és a meleg, akinek ha meghallom a hangját beleremeg minden porcikám és akinek ha megérzem az illatát, legszívesebben letépném a felsőjét és soha vissza nem adnám. Állj-állj-állj!!! Nem beszélhetek így a legjobb barátomról! Főleg nem érezhetek így!

***

Elérkezett az este, így hát készülődni kezdtem. Mivel egy elég híres és jómódú színházba vagyok hivatalos, ezért ki kell tennem magamért. De ez nem esik nehezemre, mivel imádok adni magamra. Elég jó idő volt ezért csak ezeket aggattam magamra:

Feldobtam még egy kis sminket, és letipegtem a földszintre. Édes drága szüleim szokás szerint ott terpeszkedtek a kanapén és nézték a régi kabarékat. Nem tudom miért, de valahogy úgy gondoltam ezt megörökítem. Olyan édesek voltak, ahogy anyu apu vállára hajtotta a fejét, apu pedig átkarolta. Indultam volna a gépemért, mikor anyu utánam szólt.

-Gyönyörű vagy!-jött oda hozzám.

-Tessék?-kérdeztem. Nem sűrűn mond nekem ilyet. Leginkább csak kritizálni szokott.

-Jól hallottad. Gyönyörű vagy!-társult be apa is.

-Köszönöm! De ezt most miért mondjátok? Elég furcsa, hogy most dicsértek és nem kritizáltok a külsőm miatt.

-Jajj Kicsim. Tudjuk, hogy nagyon elfogultak vagyunk veled! De csak azért mert féltünk és meg szeretnénk óvni az élet rossz csapásaitól! Már amennyire tudunk.-tette a vállamra kezét anya.

-És ott a húgod is. Neki is példát kell mutatnod!-apa.

-Tudom, és törekszem is rá.-emeltem tekintetem hugicám felé, aki ott ült a tv előtt és a babáit öltöztette. Imádni való volt.

***

Már a helyemen ültem, épp a telómat némítottam le, mikor a lámpák elaludtak és kezdetét vette a színdarab.