8. fejezet

-Jól vagy?-hülye kérdés, de valamivel meg kell törnöm a csendet. 

 Még mindig nem válaszolt. Csak ült, térdeire borulva, bár már nem sírt.

*Penny szemszöge*

Nem, nem vagyok jól mondanám, de egy hang sem jön ki a torkomon. Szeretném vele tudatni, hogy mennyit jelent nekem. De hogyan? Hé, figyelj...nagyon bejössz nekem, de mivel te elmész így tudom, hogy nem lehetne köztünk semmi! Enyhén hangzana hülyén.
-Figyelj, nem zavarlak. Ha gondolod, este gyere el hozzánk. Lesz egy laza filmezés. Sokat jelentene ha te is megjelennél.-adja fel végül és egy puszit ad a fejem búbjára. Hallom ahogy feláll a földről és halk léptekkel távozik. Miután elment, körülbelül még negyed órát ülhettem itt, mire erőt vettem magamon, átöltöztem és haza indultam. Kint szinte égette a nap a bőröm, így úgy döntöttem hazasétálok. Nem laktam olyan messze a sulitól, csak pár kilométerre. Az óvoda is útba esett, ezért bementem, hátha még itt van Amanda. Mikor beléptem az épületbe kisgyerekek zaját hallottam mindenfelől. Ez akaratlanul is mosolyra késztetett. Egyre beljebb haladva, egyre több picike embert láttam. Ki babázott, ki könyveket lapozgatott vagy éppen az óvó nő körül szaladgált. Mikor Mrs. Michel meglátott, azonnal tudta miért jöttem. Odahajolt Amandához és sejtésem szerint azt súgta meg neki, hogy itt vagyok. És lám jól tippeltem. Az a picurka fejecske egyből felém fordult magával rántva két kicsi, szőke copfot. Mikor meglátott felugrott és nevemet kiabálva iszonyatos sebességgel szaladt felém. Karjaimba zártam és olyan erővel magamhoz szorítottam, mintha most látnám őt utoljára.
-Szia rosszcsont! Hazajössz velem?-puszilgattam meg.
-Aha!
-Na akkor menj kezdj el öltözködni, addig én váltok pár szót Mrs. Michelel.-tettem le a földre.
-Szervusz Penelopé. Örülök, hogy újra látlak.-ölelt meg. Azt tudni kell, hogy Mrs. Michel az én óvó nőm is volt anno, így nagyon jó viszonyban vagyunk.
-Jó napot. Én is nagyon örülök. Hogy viselkedett ma ez a kis rosszaság?-céloztam Amandára.
-Pont úgy mint te ilyen idős korodban.-mosolygott-Nagyon ügyes volt ma is mint mindig. Rajzolgatott, játszadozott és énekelt ma nekünk egy új dalt, amit sejtésem szerint tőled tanult.
-Igen? Ezt örömmel hallom.-tekintek hugicám felé, aki a cipőjével bíbelődik.-Várj, segítek.-indulok meg felé.
-Na én most visszamegyek. További szép napot nektek!-köszönt el Mrs. Michel.
-Köszönjük viszont.
Mikor sikerült Amandának egy kis segítséggel felöltözni, még egyszer beköszöntünk a csoportba és elhagytuk az óvodát. Útközben bementünk a Starbucks-ba. A pultnál álltunk, vártuk az italunkat, mikor Amanda felkiáltott és elszaladt mellőlem.
-Am....-lesokkoltam, mikor megláttam kinek a kezében pihen.

*Niall szemszöge*

Otthagytam egyedül. Tudtam, hiába nyaggatom, túl makacs ahhoz, hogy bármit is elmondjon. Kilépve az öltözőből szemben találtam magam az igazgatónővel.
-Mr. Horan! Maga mit keresett odabent? Tudja jól, hogy oda férfiak nem mehetnek be.vont felelősségre.
-Elnézést Igazgatónő, de Penny....öhm.....rosszul volt.-dadogtam. De hisz rosszul is volt, szóval nem hazudtam.
-Figyelmeztetem! Attól, mert már nem ennek az iskolának a tanulója, ugyan azok a szabályok vonatkoznak magára is!
-Értettem!
-Ez esetben.....Viszlát!
-Viszlát!
A folyosón már csak pár ember lézengett, köztük a srácok is. Gondolom rám vártak, így odamentem.
-Mi telt ennyi időbe? Tán meg is húztad?-röhögött Zayn.
-Én nem te vagyok haver!-vertem bele ököllel a mellkasába aminek hatására felszisszent.
-Skacok! Szerintem menjünk.-indul el a kijárat felé Liam, oldalán Danivel. Követtük őket. Kibaszott szar érzés volt "egyedül" baktatni mögöttük. Miért vagyok ekkora szerencsétlen? Miért nem mondtam el neki mit érzek?

*Liss szemszöge*

Annyira szeretnék nekik segíteni, de már mindent megtettem az érdekükben. Most már csak rajtuk múlik a dolog.
-Harry. Nem haragszol meg, ha váltok pár szót Niallel?-hajoltam oda hozzá.
-Nem, dehogy. Menj csak.-puszilt meg. Egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Igaz még nem járunk, de érzem, hogy kettőnk közt több van mint barátság. Csak ennek még ki kell bontakoznia.
-Beszélhetünk?-léptem oda Niall mellé.
-Öhm...persze.-tette zsebre telefonját.
-Minden rendben van?-Ennél hülyébbet nem is kérdezhettél volna Liss.
-Hát azt leszámítva, hogy nem beszélek Pennyvel, minden oké.-vágott egy :/ fejet.
-Nem beszéltek? De hisz nem azért mentél be hozzá?
-De azért, csak mivel egy szót sem szólt hozzám......
-És akkor most mi lesz? Hogy fogod neki elmondani mit érzel?
-Áthívtam ma filmezni.-bökte ki halkan.
-Naa.....ez egy jó ötlet volt!-dicsértem meg-És átmegy?
-Nemtudom. Nem felelt. De nemhiszem.-szomorkodott.
-Nyugi...bizz benne! Tudja, hogy számítasz rá.